Tízből kilenc autósnak az a véleménye a buszvezetőkről, hogy arrogáns, szemtelen, tolakodó, lassú sofőrök – és akkor még csak a szalonképes jelzőket soroltam, azt sem mindet. És százból mondjuk kilencven esetben meg is állják a helyüket ezek a minősítések.

Hiszem, hogy nem szabályerősítő kivétel volt a ma megtörtént eset.

A Horgosi úton gurultam a Petőfi sugárúti körforgalom felé. Szó szerint gurultam, hiszen a szokásos, már messziről látható tumultus volt a kereszteződésben. Épp elment a villamos is. Odaértem, megálltam. Ásítva néztem szét, Kecskés felől végeláthatatlan sor hömpölygött a belváros felé, esélyt sem adva arra, hogy besurranjak közéjük. Ám egyszer csak – legnagyobb meglepetésemre – a Mars térre tartó 76-os busz sofőrje megállt a kereszteződésben, és intett, menjek, kanyarodjak elé. Túlzás lenne azt állítani, hogy lefulladtam a meglepetéstől, de nagyon jól esett, hogy valamit „törleszt” a buszvezető abból a rengeteg kiengedésből, sávváltásból, adott esetben vészfékezésből, amelyet naponta megtesz az átlagautós azért, hogy a buszközlekedés minél zavartalanabb, folyamatosabb legyen.

A rendszámot sajnos nem tudtam leolvasni, különben ide írnám, de így „ismeretlenül” is nagy nagy pirospont az egyik szóló 276-os Ikarus sofőrjének a nem várt udvariassága, figyelmessége miatt.