Három az egyben! Terepszemle, szavazási végeredmény ismertetése, plusz egy kis villamostörténet. Kell ennél több manapság? Ugye, hogy nem! Tessék szépen olvasni, nézelődni! Lesz mit!
Bár még elég sokat kell aludni, mégis egyre inkább felismerhető a Rókusi csomópont. Olyannyira, hogy a megnyitott részét már használni is merik az autósok. Ehhez mondjuk kellett egy villanyrendőr, polgári nevén forgalomirányító fényjelzőkészülék, de a lényeg, hogy miközben „belaktuk” a csomópontot, a másik felén szépen megy a munka.
S mivel – legalábbis én – még soha nem mutattam meg a jövőt, most lássátok, tátsátok a szájatokat (szívem szerint egyébként szátokat írnék, tényleg, ennek utánajárok – elnézést a csapongásért)! Így fog kinézni a lámpás körforfgalom. A „víziókat” a Szeged Pólus Fejlesztési Nonprofit Kft.-től kaptam.
Közben a leendő kettes volnalon is nekidurálták magukat az építők: a makkosházi hurokvégállomástól indulva „támadják” meg a körforgalmat. Egyelőre a kötelező „sarazáson” vannak túl, illetve szépen csendben elfoglalták a Rókusi körút elejét, egészen a bevásárlóközpontig.
Ez ugye az a szakasza a viszonylatnak, amely a 2×2 sávos körút – Makkosház felől nézve – jobb oldalán halad majd. Ha elkészülnek így néz ki majd a vonal. A látványtervek a makkosházi végállomást, a Csáky József utcai valamint a Tesco áruház előtti megállót mutatják. Ma a végállomási kiserdő egy kicsit ritkásabb, de bízom abban, hogy a fásítással végződő munkálatok után hamar magához tér a növényzet.
De nemcsak az építkezés fontos a 2-es villamossal kapcsolatban: a Délmagyarország honlapján lezárult az a szavazás, amelyen eldőlt, milyen színű szoknyában táncolnak majd a Csárdások a szegedi síneken.
A voksok 43 százalékát begyűjtve végül a környezetbarát festés győzött, második (32 százalék) a napfényes, harmadik a modern (15 százalék), negyedik (10 százalék) pedig a hagyományos variáció lett. Azt kell mondjam, szerencsére. Mert bár nem erre a festésre, hanem a hagyományosra voksoltam – szerintem legyen egységes színű a járműpark –, de abba minden bizonnyal belehaltam volna, ha a napfényes festés győzött volna. („Vendégolvasóknak” mondom: Szeged valamilyen tévedés folytán a napfény városának gondolja magát. Ez a nyári negyven fokokban valóban így is van, de ahol lehet ezt a nevekben is kihangsúlyozzák. Így lett Napfényfürdő [muhaha] a legújabb félig készen átadott fürdőkomplexum is, de van kemping, bevásárlóközpont, autósiskola, ingatlaniroda – hirtelen ennyi jutott eszembe. Szóval névadáskor, színvilágban satöbbi a napfény valahogy mindig előjön, és ott le is állnak a városlakók, illetve a tervezők – használjunk nagy szót – kreatívok, sajnos.)
De most menjünk vissza a múltba, egészen pontosan 67 évet! 1943-ban vezették be a viszonylatszámozást, amyelnek köszönhetően egyből lett négy számozott villamosvonal a városban. Az 1-es a Nagyállomás–Rókus pu., a 2-es a Somogyi telep–Vágóhíd, a 3-as a Somogyi utca–Belvárosi temető, a 4-es pedig a Széchenyi tér–Fodor telep viszonylatszámot, illetve végállomásneveket kapta.
Kiragadva közülük a 2-est, a villamos így járt a vonalon: Somogyi telep végállomás–Molnár utca–Római körút–Sóház kitérő–Pénzügyi palota–Takaréktár utca Ártézi-kút–Mérey kitérő–Margit utca–Dugonics tér–Vitéz utca–Szivárvány kitérő–Vám tér–Vágóhíd végállomás útvonalon ingáztak. A következő jelentős változás 1951-ben történ ekkor a Somogyi telepet már Petőfi telepnek hívták, ám ennél is fontosabb volt, hogy október 2-a és december 22-e között módosított nyomvonalon megépült a végállomási kitérő. Ahogy a 100 éves a szegedi villamos című kötetben is olvasható – ahonnan ez a visszatekintés is származik; a könyv egyébként megvásárolható, részletek itt – „Szeged Város Tanácsa 7650-28/1950.VI.sz. helykijelölő határoztával elvi engedélyt adott a külső Petőfi sugárúton (Szabadkai út) a vágóhídi 2-es vonal vágányának a közúttól távolabbra történő áthelyezésére. Ezzel együtt 100 méter sugarúra építették át a Vám téri vágányíveket. (...) Az eredeti vonal ezidőben már csonka kitérőben végződött a közvágóhíd és az állatvásártér sarkán. A már áthelyezett vágányt 350 méterrel meghosszabbították a vasúti átjáró lábáig, és elkészült az új végkitérő is. A meghosszabbított szakaszon október 29-én indult meg a villamosforgalom. Ezzel lehetővé vált a pótkocsis szerelvények közlekedtetése a 2-es vonalon is. (Érdekességként megemlíthető, hogy az 1952. március 15-én kiadott 9. sz. szolgálati utasítás szerint a 2-es vonalon a pótkocsikat időnként csak a Szivárvány kitérőig járatták. Ezt a megoldást a vonal klüső szakaszán a nem mindig azonos nagyságrendű utasszám indokolhatta. A napközben, csúcsidőben lecsatolt pótkocsikat a Petőfi telepi végállomáson állították ki.)”
Sajnos abból az időből nincs archív fényképem, de 2-es vonal távolabb helyezett sínpárjai ma egészen közel futnak a Szabadkai úthoz. S a 2-esből 4-es lett, de erről is hamarosan.
A következő említésre méltó esemény 1961–62-ben történt. Ekkor az időközben Ságvári teleppé átkeresztelkedett végállomás vágányait felújították. „A végkitérőt elbontották, helyette a nyomvonal kismértékű módosításával egyvágányos fejállomás épült. A forgalmat ezután szóló, illetve ikerkocsikkal bonyolították le.”
Egy évvel később a másik végállomást is korszerűsítették: 1963-ban Petőfi telepen a végállomási végkitérőt egy csonkavágánnyal bővítették, emellett a Felső Tisza-parti szakaszon is felújították a síneket. „A vonal folytatásaként iparvágány vezetett a vízügyi telepre, illetve a hajójavítóhoz. (E vágányról sajnos konkrét dátum és ismertető nem található.) Építésének valószínűsíthető időpontja 1959. A hajójavítóig épült szakaszt később visszabontották, és csak a vízügyi telepig maradt meg. Egy UVATERV (Út és Vasúttervező, ma már Zrt. – gszl) által 1972-ben készített felmérési helyszínrajzon ez a vágány 188 méter hosszú.
A hatvanas évekbeli felújítások, (át)építések után kardinális változás nem történt a 2-es vonal „életében”. A boldog békeidők 1972-ig tartottak: ekkor a 2-es és a 4-es vonalat összekötötték. Ekképpen: „Az öt irányból megközelíthető Lenin körút (ma Tisza Lajos körút – gszl)–József Attila sugárút csomópont forgalma oly mértékben megnőtt, és ezzel együtt fokozottan balesetveszélyessé vált, hogy a korszerűsítése nem tűrt halogatást. A csomópont átéptésével egyidejűleg az itt közlekedő villamosok vágányait is átrendezték. A 4-es vonal belvárosi szakaszán (a kiskörúton belül), A szűk Magyar Tanácsköztársaság útján (ma Steánia sétány) és a Vörösmarty utcában megszüntették a forgalmat. Ennek egyik oka, hogy a Városi Tanács Építési és Közlekedési Osztályának álláspontja szerint a belvárosi villamosforgalmat – az átmenő 1-es vonal kivételével – a kiskörútra tereljék. Másik okként a Tisza-parti sétány gyalogos forgalmát „leválasztó” villamos zavaró hatását jelölték meg. A József Attila sugárúti vonalszakaszt a Radnóti Miklós gimnáziumnál jobb ívvel bekötötték a 2-es vonal Lenin körúti ágába. 1972. június 11-étől a 4-es villamosok 6 kocsival a Tarján telep–Ságvári telep, a 2-es villamosok két kocsival a Radnóti gimnázium–Petőfi telep útvonalon közlekedtek. A Tanácsköztársaság útján és a Vörösmarty utcában a vágányokat augusztusban elbontották. Ezzel a változtatással visszaállt az a hajdan volt állapot, ami a kezdeti időket jellemezte: a villamoskon utazók közvetlen eljutása vált lehetővé Fodor telep, illetve Tarján felől a Vágóhíd felé, csak nem a Széchenyi tér érintésével, hanem a kiskörúton át. A 2-es vonal megállói: Radnóti gimnázium végállomás–Sóház–Római körút–Molnár utca–Fűrésztelep–Petőfi telep végállomás. (...) A 2-es vonal hossza 1600 méterre csökkent. A villamosok 12 percenként követték egymást, átszállni a Radnóti gimnáziumnál lehetett. Lakossági kérésre a vonalak közötti jobb átszállás érdekében a 2-es villamos végállomását szeptember 14-étől az Anna-kúthoz helyezték át (...), újra megteremtve az átszállási kapcsolatot a fővonallal. A Radnóti-gimnáziumnál a két viszonylat elágazási pontjára a forgalom zavartalanságának biztosítása érdekében elektromos váltóállító szerkezetet szerletek be.”
A vég 1977-ben érte utol a viszonylatot. Ismét szó szerint idézet a 100 éves a szegedi villamos című kötetből: „A 8/1971. (X.23.) KPM. sz. rendelet 3.§-a a város közlekedéspolitikai koncepciójában foglalt célkitűzések megvalósítása, a tömegközlekedésen belüli »helyes munkamegosztás« érdekében előírta azoknak az egyvágányú villamos vonalaknak a megszüntetését, amelyeket a várható csekély forgalom miatt nem építenek át kétvágányúvá. A második Tisza-híd építési munkálatainak megkezdése miatt a Felső-Tisza parti vonalszakasz nem maradhatott üzemben. Szeged Mj. Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának 1977. január 20-án tartott 1. ülésén meghozott 8/1977. VB. sz. határozatával – már a híd és környékének tervezési szakaszában – a 2-es Anna-kút–Petőfi telep viszonylaton a forgalmat február 28-ával megszüntette. A Felső Tisza-parti villamos pár nap híján 50 évig szolgálta az utazóközönséget. Március 1-jétől a 2-es villamos helyett a 10. sz. Volán Vállalat (azaz a mai Tisza Volán – gszl) 22-es jelzéssel új autóbuszjáratot indított. A megszüntetés »igen sürgős« volt, ezért a vonal Felső-Tisza parti részén a leállítás előtti napokban már – eléggé veszélyes módon – a síncsavarok egy részét eltávolították, és sebességkorlátozást rendeltek el. A hatóság azt is előírta, hogy a villamos leállása után a vágányokat azonnal fel kell bontani. A sietség oka a Lenin körúti út- és villamospálya terv szerinti befejezésének közelgő határideje. A politikusok által várt lakossági »felzúdulás« a vártnál kisebb volt.”
Ugye milyen hátborzongató így látni? Itt ma troli jár, partfal van...
Egyvalami közös az új és a régi 2-esben: felzúdulás most is van, volt, igaz nem a bontás, hanem az építés miatt. Ám biztos vagyok abban is, hogy a zúgolódók közül végül többen vigyorogva fognak utazni az új viszonylaton a modern, légkondis, minden utazási igényt kielégítő Pesákkal.
Végül térjünk vissza a jelenbe: a galéria a csomópont és az új 2-es vonal szombati építési állapotait mutatja.
